Szexmentesség, nőtlenség és a szent élet

Szerző: 
tkbsz

Ezúttal egy olyan kérdést tett fel a Hír24, amiről igencsak megoszlanak a vélemények a különböző vallások között, de a világi emberek szinte mindegyikének ugyancsak van róla véleménye. A heti kérdés a cölibátusra vonatkozott és tekintve, hogy jelentősen különbözik a gyakorlat a keresztény világban is, ezért két különböző felekezet (római katolikus, evangélikus) képviselőjét is megkérdezték a témában.. A konkrét kérdés így hangzott: "Alkalmazzák-e az Ön vallásában a cölibátust, mi a véleménye a róla?"

A buddhista szemléletet ezúttal Dobosy Antal ismertette.

Hagyományosan a buddhista kolostorokban is a szerzetesek cölibátusban élnek, a szexuális önmegtartóztatás az egyik legfontosabb szerzetesi fogadalom. Ez vonatkozik természetesen a női szerzetesekre is.

A szerzetesi életet és ezzel a cölibátust is felvállaló ember a szerzetesi fogadalmakkal azt is felvállalja, hogy fokozott igyekezettel törekszik a megismerésre a szellemi úton, és azt is, hogy az egész életét a buddhista vallás fenntartásában, ápolásában tölti. Az évezredek folyamán a kolostorok és az ott élő szerzetesek tevékenysége volt a biztosítéka annak, hogy a buddhista vallás fennmaradt, a szerzetesek tevékenysége kellett ahhoz, hogy a kultúra és a tudomány képes legyen beilleszkedni a hétköznapi életbe és szolgálja a társadalmi fejlődést. A szerzetest e feladatok ellátásában nagymértékben segíti az, hogy nincs családja, akit el kellene tartania, nincs gyermeke, akit fel kellene nevelnie, és az is, hogy szellemi gyakorlatait egy olyan közösségben végzi, ahol mindenki azonos úton jár, és egymást segítve ugyanarra törekszik.

Manapság a modern élet körülményei között a szerzetesi élet társadalmilag talán kevésbé megbecsült, mint volt eddig, de az is igaz, hogy a vallás fenntartásában és ápolásában is szerepet vállalnak igen vallásos, de nem szerzetes emberek is. Jelen van egy ilyen világiasodó folyamat a buddhizmusban is, egyrészt a kolostorokba bevonulhatnak világiak is szellemi gyakorlataik elvégzéséhez, de lehetőség nyílik arra is, hogy ezeket a gyakorlatokat a hétköznapi élet körülményei között végezhessük. A modern élet mindenképpen több lehetőséget biztosít arra, hogy a szellemi utat járjuk, és nem kell hozzá feltétlenül szerzetessé lennünk. Azonban a vallás fenntartásában a kolostoroknak továbbra is alapvető szerepük van, és ennek fontos feltétele a cölibátus.