Újdonságokkal teli izgalmas év előtt állunk 2.

Nagy újdonságok történnek tehát a nemzetközi képzés terén, de legalább ekkora újdonságok várhatók a magyar nyelvű képzéseknél is. Mi változik szeptembertől?

Azt látjuk, hogy a megújulásunkhoz, de úgy is mondhatnánk, hogy a hagyományokhoz való visszatérés érdekében a hitéleti képzésünk megújítása mellett nyitni szeretnénk a világi pedagógus képzés felé is. Ez az eddig mondottakból már jól kikövetkeztethető. A napokban adtuk be erre irányuló szakindítási kérelmünket. Az egyszakos hittanár-nevelőtanár képzést eleve azzal a szándékkal indítjuk, hogy ha bebizonyosodik, hogy alkalmasak vagyunk ennek a képzésnek a magas színvonalú vitelére, akkor kérjük a második szak indításásának engedélyezését; először az erkölcstan és etika oktatását tartjuk könnyen képzési rendszerünkbe illeszthetőnek. Mindez reményünk szerint óriási változást hoz életünkben.

Ebben a folyamatban egyik legfontosabb partnerünk az ELTE. Az ő tanáraik segítségét kértük és kaptuk meg abban, hogy képesek legyünk a legmagasabb szintű ismeretek átadására. Egész pontosan 37 ELTE oktatót vonunk be már az egyszakos indulás pillanatában azokon a területeken (elsősorban a pszichológia és a pedagógia területén), ahol nincs megfelelő erőforrásunk a Főiskolán. Abban reménykedünk, hogy így nem egy bizonytalan lépést teszünk a számunkra ismeretlen, „zsombékos területen”, hanem egy nagy tapasztalatú partnerrel együtt lépünk a pedagógusképzés útjára.

Bizonyos ismeretek szilárd megadása, biztosítása nélkül nem lehet előre lépni.

A saját képzésünk megújulásában szintén nagyon sok változás zajlott az elmúlt években, különösen a legutóbbi öt évben. Bizonyos értelemben összezsugorodás, kontrakció ment végbe nálunk is 2008 után, hiszen öt év alatt elvesztettük az állami támogatás 55 százalékát, holott az azt megelőző 20 évben az állami támogatás volt az egyetlen érdemi bevételi forrásunk. Többek között ez is kényszerítette ki a fizetős képzések elindítását, a külföldi partnerek keresését. Ez ugyanakkor pozitív lökést adott abba az irányba, hogy ne csak befelé fordulva, aszketikusan, egyre kevesebb támogatással vigyük tovább a régi rendszert, hanem próbáljunk meg a saját, lecsökkentett tanárállományunkkal egy magasabb szintű oktatásra felkészülni.

Ennek a felkészülésnek sok aspektusa említhető, most csak egy-kettőt emelek ki. Az egyik a modern oktatási módszerek bevezetése. Az „elektronikus oktatás”, az úgynevezett moodle (nyitott forráskódú, oktatástámogató rendszer) platform bevezetése mellett elindítottuk a felkészülést a MOOC-típusú kurzusok (tömeges, nyílt, kurzusok) kifejlesztésére is, s további előkészületeket teszünk a modern technológiák bevezetése érdekében.

Ezek kiragadott elemei csupán a hagyományos hitéleti képzésünk megújítására tett lépéseinknek. Legalább ilyen fontos, hogy tanáraink nagyobb aktivitást fejtsenek ki, legyen kedvük ismereteik folyamatos fejlesztésére. Ennek az ösztönzését természetesen csak komplex módon lehet elérni; ahogyan a bevételeink növekednek, úgy tudjuk növelni a tanáraink anyagi megbecsülését. A pénznél azonban van fontosabb szempontunk is.

Új oktatói nemzedéket kell felnevelnünk és munkába állítanunk. Az első közel negyedszázad után most kezdtünk komolyan elgondolkodni azon, hogy hol tudjuk megtalálni az őket megillető helyet alapítóink számára, milyen új feladatokat adhatnak a fiatalabb, „középmezőnyhöz tartozó” tanároknak és hogyan neveljük fel a harmadik nemzedéket. Miként találjuk meg, majd lássuk el feladatokkal azokat a hallgatókat, akik már BA tanulmányaik során kiemelkednek társaik közül segítőkészségükkel, rátermettségükkel.

Mindennapi szinten hogyan változik a BA képzés?

Igyekeztünk olyan rugalmas rendszert kialakítani, amely nem nélkülözi a kellő irányítottságot sem. Megnövekedett például a törzsanyag aránya. Érdekes módon alapítóink már akkor betervezték a törzsanyag folyamatos növelését, amikor a 90-es évek közepén a 3X7 évre tervezett, 21 éves stratégiai fejlesztési tervüket kidolgozták. Tehát láttuk, hogy bizonyos ismeretek szilárd megadásának biztosítása nélkül nem lehet előre lépni. Most 75 százalékig tervezzük megnövelni a törzsanyag arányát a hagyományos hitéleti képzésünkben. Ennyiben sokkal irányíthatóbbá, jobban szervezhetővé vált a rendszer, de igyekszünk megerősíteni a személyre szabott tanácsadást is. A „szakirányi” képzés túl merevnek bizonyult. Bár rengeteg mindent kipróbáltunk az elmúlt években, az úgynevezett „fésűs indítással” például minden második évben indított szakirányokkal próbáltuk kezelni az eltérő érdeklődést az egyes képzési irányok iránt. Úgy látjuk, hogy ez sem volt kellően eredményes, ezért a magunk között „modul rendszerűnek” nevezett irányba mozdulunk el. Ez azt jelenti, hogy minden korábbi „szakirányra”, jövő szeptembertől „modulra” egyszerre jelentkezhetnek a hallgatók. Így jelzik, hogy melyek azok a speciális képzések – nyelvi, filozófiai modulok, gyakorlati, meditációs irányok -, amelyek jobban érdeklik őket. Úgy dolgoztuk ki ezeket a „modulokat”, hogy kellő számú jelentkező esetén tanáraink képesek legyenek időben felkészülni az oktatási igények kielégítésére. Tehát ez a modul rendszerű oktatás fogja felváltani a korábbi szakirányi rendszert.

A buddhizmus nem a versengést, hanem az együttműködést akarja erősíteni.

Ehhez kapcsolódik többek között az is, hogy például a japán nyelv és kultúra iránti érdeklődést a jövőben is a legmagasabb szinten kívánjuk kielégíteni. Ezért írtunk alá múlt év végén együttműködési megállapodást Japán egyik legnagyobb világi egyetemével, a Tsukuba Egyetemmel. Ugyanakkor dolgozunk azon is, hogy további japán, koreai, vietnami és burmai szerzetes egyetemek felé is szélesítsük kapcsolatainkat. Abban reménykedünk, hogy ezek a kapcsolatok a minőség javulását eredményezik, így az említett japán nyelv esetében is. De legalább ennyire fontos, hogy a korábban sok oknál fogva már-már eltűnő budo szakirányt megújítsuk. Nagy szerencsénkre ebben pont a Tsukuba Egyetem professzorai lesznek segítségünkre. Tehát vissza akarjuk hozni a budo modult, amely adott esetben a nyelvi képzés csökkentése mellett a buddhista mozgáskultúrával kapcsolatos elemeket megerősítené. Nem a küzdősport vagy a harcművészet felé tereljük a hallgatókat, hanem a japán mozgáskultúra kínálta széles és színes lehetőségek megismertetésén keresztül új szemléletű, a budo szemléletét feltáró tananyagot fejlesztünk partnereinkkel.

Ha sikeresek vagyunk, akkor a kis létszámú „szakirányok” megújításában is eredményeket érhetünk el, mint például a szanszkrit, a páli vagy a tibeti nyelv és kutúra. A páli képzés megújításában nem kisebb szakember, mint Gombrich professzor segített bennünket. Úgy próbáljuk oktatni e mára holt nyelvet, hogy az ne nehezen elsajátítható, rendkívüli szellemi teljesítményt igénylő feladatnak tűnjék, hanem könnyen befogadható, a modern körülmények között is értékes ismeretekhez kaput nyitó, izgalmas kalandot ígérjen. Ehhez persze meg kell erősítenünk a théraváda meditációs módszereink átadását is. Ebben Gombrich professzor egyik tanítványa, a tiszteletreméltó Dhammasami szerzetes nyújt segítséget.

A különböző tanfolyamok is nagy hangsúlyt kapnak a Főiskolán. Ezekkel milyen formában fogunk találkozni a jövőben?

Nagyon fontosnak tartottuk az elmúlt években, hogy a felkészítő tanfolyamokat megerősítsük, s úgynevezett alaptanításokat átadó tanfolyamot is elindítsunk. Ezek fizetős tanfolyamok, ahol nem kérjük számon a felsőoktatáshoz szükséges „bemeneti követelményeket”, tehát nem kell végzettséget igazolni az érdeklődőknek. Nekünk pedig izgalmas feladatot jelent, hogy miként sűrítsük 14 alkalomba mindazt, amit évekig tanítunk a felsőfokú képzés keretében. Az eredmény hagyományos viselkedést és tanítást modern megközelítéssel ötvöző tanfolyamot jelent.

Utaltam már az úgynevezett modern oktatási módszerekre. Az elmúlt szemeszterben 13 tanár több mint 20 hagyományost kurzust próbált meg a legkorszerűbb informatikai eszközökkel támogatottan oktatni. Most a tapasztalatok alapján a második szemeszterben – még mindig a tesztelési fázisban – kiválasztottunk három olyan kurzust, ahol a tanárok aktivitása, érdeklődése és a diákok készsége egyaránt megvolt arra, hogy az említett eszközök felhasználásával, intenzívebb munkát végezzenek. Másfél év alatt szeretnénk eljutni ezeknek a tárgyaknak az oktatásában oda, hogy a már említett, úgy nevezett „MOOC” oktatási formában egyidőben a felsőoktatás keretei között és a mindenki számára nyitott formában is átadhassuk Buddha tanítását. Így szeretnénk a tanfolyamok számára olyan tapasztalatokat áthozni az alapképzésünkből, ami aztán ezt – a megítélésem szerint – az egész felsőoktatást gyökeresen átalakító hatást a magunk szempontjai szerint is kezelni képes.

Itt „a magunk szempontjai szerinti” szófordulat azt jelenti, hogy filozófiáját, ideológiáját, eszmeiségét tekintve a buddhizmus nem a versengést, hanem az együttműködést akarja erősíteni. Tehát a pedagógiánkban, az oktatásunkban, a tananyagunk átadásában, a meditációink szervezésében a hallgatók együttműködését fontosabbnak tartjuk, mint a legeredményesebbek jutalmazását, vagyis a versengés támogatását. Természetesen ez utóbbi sem elhagyható, de a hangsúlyt az együttműködésre, a konfliktuskezelésre, az önismeret erősítésére, az együttérzésre helyezzük.

Egy dologról nem beszéltünk még, az pedig az infrastrukturális megújulás.

Nagyon komoly itt is a megújulás. Azt látjuk, hogy egy ciklus végére érve eljutottunk arra a pontra, hogy újrakezdhetjük a képzésünk és a hitéletünk szervezését. Ehhez persze infrastrukturálisan is meg kell újulnunk. Szerencsére a meglévő infrastruktúra nagyon sok mindenre alkalmas ebből a szempontból is, hiszen a negyven hektáros uszói elvonulóközpont  érintetlenségében is megújítható. Még sok gondolkodást igényel, hogy jó döntéseket hozzunk, de azt már eldöntöttük, hogy lépni szeretnénk. Hangsúlyoznom kell, hogy minden infrastruktúra pillanatnyilag az Egyház tulajdonában van, tehát mint főiskolai rektor nem beszélhetek arról, hogy az Egyház mit tervez ezen a téren, de azt azért elmondhatom, hogy nagyon szoros együttműködés keretében közösen keressük a Főiskola igényeit figyelembe vevő infrastrukturális megújulást is.

Ugyanezt mondhatom el Bajnáról is, ahol théraváda erdei szerzetes hagyománynak megfelelő kolostor kialakítása a cél. A változások drámaiaknak nevezhetők. Az eredetileg megóvni akart malomépület összeomlással fenyegetett, ezért le kellett bontanunk. Eközben zajlott a szerzeteseket fogadó épületrész felújítása és teljesen átalakult a kis fogadóház is. Nagy az eltökéltség bennünk, hogy nyugodtan, nem elkapkodva, az infrastruktúrát alkalmassá tegyük egy kolostor kialakításához. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy nem csak rendszeresen járnak Amaravatiból szerzetesek Bajnára, hanem idén először a teljes Vészak idejére, tehát 90 napra várjuk a tiszteletreméltó Dhammanandó szerzetest. Három hónapon át kívánjuk megadni azt a figyelmet és tiszteletet egy thai erdei szerzetes hagyományát követő tapasztalt bhikkunak, ami megilleti. Ez óriási kihívás magyar környezetben.

Az infrastruktúra megújulása magában foglalja még a Csengettyű utcai épület második emeletének a megépítését, egy új szertartásterem kialakítását, a könyvtár átköltöztetését és rengeteg egyéb, építési tervekben testet öltő megújulást.