A korai buddhizmus, így az ezzel foglalkozó Páli nyelvi specializáció is, pasztell színű. Nincsenek harsány színei.
Szolid és visszafogott, elegáns, puritán. Olyan, mint a páli nyelv, lágy és egyszerű. De nem nyomasztó, és nem hideg, nagyon is emberi. Emberi abban az értelemben, hogy megmutatja, milyen az emberi élet, hogy miért olyan boldogtalan a boldogság. És mivel az emberi élet olyan, amilyen, a pasztell szomorúsága érthető. Olyan szomorú, mint Asóka király a mellékelt képen. A korai buddhizmus az emberi élet nyomorúságait jól ismeri, de nem azzal foglalkozik, hanem azzal, amit a Buddha ajánl ellene. A probléma, hogy a Buddha a világi életből kivonult szerzetes ideálját ajánlja, amit csak kevesen tudnak és akarnak követni. De szerencsére miközben a páli szövegek (szutták, kommentárok) elmondják, vagyis próbálják elmondani, mit ajánl a Buddha, sok rendkívül izgalmas dolog előkerül. Például, hogy miből áll az ember, van-e örök lelke, mit lehet kezdeni a szenvedélyekkel, vagy hogy 2400 évvel ezelőtt bigéztek-e a gyerekek Benáreszben. A Buddha nem páliul mondta el tanításait, de valószínűleg valami nagyon hasonló nyelven. A szövegek, amelyeket a specializáció keretében olvasunk, egészen biztosan tartalmaznak valamit abból, amit a Buddha mondott, akár szó szerint is. Van-e valami izgalmasabb, mint egy ilyen érzékeny, okos és bölcs tanítómester szavait eredetiben olvasni? És eredetiben olvasva nagyon más ám!
A BA alapképzés törzsanyaga felöleli a buddhizmus egész történetét, tárgyalja a kulturálisan és nyelvileg is eltérő (páli, szanszkrit, kínai, japán, tibeti) hagyományokat és irányzatokat. A tanagyag időben is rendezett, azaz az első évben a hangsúly a Buddha eredeti tanításaira esik. Ez valójában azokat a tanításokat jelenti, amelyek a théraváda kánon páli nyelvű szövegeiből kiolvashatóak. A Páli nyelvi specializáció ez utóbbi ismeretkörnek a mélyebb megismerését tűzi ki céljául.
A páli kánon lényegében egy irányzat nézőpontját tükrözi, ezért a Buddha eredeti tanításainak és a kanonikus théraváda irányzatnak a tanulmányozása formálisan egybeesik, tartalmilag azonban valamennyire elkülöníthető. A korai buddhizmusnak nevezhető, rendkívül izgalmas tudományterület nemcsak a Buddha személyével, életútjával, tanításaival foglalkozik, hanem megpróbálja feltárni a kulturális és filozófiai előzményeket (indus-völgyi, nagy-magadhai és nyugati védikus kultúra), illetve párhuzamosan vizsgálja a Buddha-korabeli kortárs fejleményeket (dzsaina irányzat, bráhmanikus tradíció, szánkhja stb.). Ezenkívül tanulmányozza a szöveghagyomány kialakulását, illetve magukat a szövegeket a lehetséges történeti, filológiai, nyelvi, tartalmi stb. szempontok szerint. Ezenfelül, mivel a kánon hosszú időn át alakult, segítségével nyomon követhető a korai szangha kialakulása, a buddhizmus intézményesülésének kezdete, és természetesen magának a buddhai eszmének és a korai buddhista filozófiának az alakulása egészen addig a mélyreható változásig, amit a szangha szakadása jelez, és aminek mentén a buddhizmus területi súlypontja észak-nyugatra helyeződött, ahol áttért a szanszkrit nyelv használatára, tartalmilag pedig a mahájánába torkollott.
A Páli nyelvi specializáció a tanterv adta korlátozott keretei között ennek a korai buddhizmusnak a vizsgálatára vállalkozik. A korszakra vonatkozó általános ismeretek megszerzését a törzsanyagra bízza, a specializáció így kifejezetten a páli nyelvre koncentrál. Célja a páli nyelv megismertetése, illetve haladó szintű nyelvi jártasság elsajátíttatása mentén a források közvetlen tanulmányozása. Az első félévben egy előkészítő kurzus indul abból a célból, hogy az érdeklődő hallgatók megismerjék a nyelv alapszerkezetét, hangulatát, tudásuk legyen arról, hogy milyen időigénnyel és nehézségekkel jár a nyelvtanulás, illetve hogy tisztázzák, van-e elég motivációjuk a további öt szemeszternyi, két 90 perces kontaktórában zajló, intenzív munkát igénylő tanuláshoz. A specializáció a gyakorlatban tehát eleinte nyelvórákat jelent, majd később szövegolvasásokat. A nyelvtanulási szakasz közérthető tartalmú, többé-kevésbé preparált szövegeken alapul, ezek szórakoztató történetek a dzsátakákból (buddhista születéstörténetek), illetve részletek a Milindapanyhából. A szövegolvasás szutták olvasását jelenti, mégpedig a páli kánonnak is a korábbi rétegéhez tartozó, a Buddha tanítását leginkább tükröző szövegekét. A szuttákat nemcsak nyelvileg, hanem teljes tartalmi és kulturális mélységükben próbáljuk feltárni, ezen a módon egészítjük ki és mélyítjük el a törzsanyagban megszerezhető tudást. A specializációhoz, főképp a későbbi szemeszterekben, szükséges az angol nyelvi olvasási készség, egyrészt a szótárhasználat miatt, másrészt a minőségi szakirodalom elérése céljából.
