A Buddha tanításait mind filozófiai mind gyakorlati oldalról összegző “enciklopédia”, a Vaszubandhu által a IV. században összeállított Abhidharmakósa keletkezési körülményeinek, szerkezetének és tartalmának a tanulmányozásával a hallgatók megismerkednek a buddhista filozófia és eszmetörténet egyik legismertebb elemző módszerével, az Abhidharmával. A vizsgálódás középpontjában a vaibhásika iskola tételei állnak, kiegészítve ezeket a szautrántika irányzat nézeteivel. Ennek a szemléletnek az ismerete képezi alapját a későbbi filozófiai irányzatok megértésének, ezért fontos, hogy a buddhista filozófiai iskolák tágabb viszonyrendszerében is elhelyezzük ezt az irányzatot. Erre lehetőséget nyújt a szanszkrit nyelvű Abhidharma-irodalom és a páli nyelvű Abhidhamma téziseinek összehasonlítása, majd a későbbiekben erre épülnek a jógácsára és madhjamaka iskolákat bemutató kurzusok is. Az Abhidharma-iskolák a hagyományos buddhista tanításokon belül a legteljesebb és a legkifinomultabb analitikus módszereket fejlesztették ki, mind pedagógiai, mind filozófiai szempontból. A tantárgy célja másodsorban ennek a filozófiai és oktatási módszernek a magyarországi bemutatása és adaptálása egy eltérő filozófiai és kulturális hagyományon kifejlődött oktatási rendszerben. A főbb témákból: Az Abhidharma-irodalom kialakulása. A mátrikák. Az abhidharma meghatározása és szerepe a buddhizmus elméletében és gyakorlatában. Vasubandhu; a buddhista filozófiai iskolák: szarvásztiváda/vaibhásika; szautrántika; madhjamaka; jógácsára; nevük jelentése; a 4 „pecsét”. A ’két igazság’, a valóság kettőssége a buddhista filozófiában: jelenségek végső (abszolút) és hétköznapi (relatív) szinten. A megismerés mérvadó forrásai. A tudás mint módszer. A jelenségek osztályozása az alapvető fogalompárok szerint az Abhidharma-rendszerben:

Szennyezett—szennyezetlen; összetett—nem-összetett; mulandó—állandó. Az öt halmaz mint az észlelés folyamatának állomásai. Az észlelés kapui: 12 ájatana. A 18 elem (dhátu). Az anyagi jelenségek atomjait alkotó tényezők: a főelemek: föld, víz, tűz, levegő.