A Buddha tanításait mind filozófiai mind gyakorlati oldalról összegző “enciklopédia”, a Vaszubandhu által a IV. században összeállított Abhidharmakósa keletkezési körülményeinek, szerkezetének és tartalmának a tanulmányozásával a hallgatók megismerkednek a buddhista filozófia és eszmetörténet egyik legismertebb elemző módszerével, az Abhidharmával. A vizsgálódás középpontjában a vaibhásika iskola tételei állnak, kiegészítve ezeket a szautrántika irányzat nézeteivel. Ennek a szemléletnek az ismerete képezi alapját a későbbi filozófiai irányzatok megértésének, ezért fontos, hogy a buddhista filozófiai iskolák tágabb viszonyrendszerében is elhelyezzük ezt az irányzatot. Erre lehetőséget nyújt a szanszkrit nyelvű Abhidharma-irodalom és a páli nyelvű Abhidhamma téziseinek összehasonlítása, majd a későbbiekben erre épülnek a jógácsára és madhjamaka iskolákat bemutató kurzusok is. Az Abhidharma-iskolák a hagyományos buddhista tanításokon belül a legteljesebb és a legkifinomultabb analitikus módszereket fejlesztették ki, mind pedagógiai, mind filozófiai szempontból. A tantárgy célja másodsorban ennek a filozófiai és oktatási módszernek a magyarországi bemutatása és adaptálása egy eltérő filozófiai és kulturális hagyományon kifejlődött oktatási rendszerben.