Csoda, mágia, varázslat!

Szerző: 
tkbsz

Ezen a héten arról kérdezte a hir24 a világvallások képviselőit, hogy vajon mit mondanak a vallások a csodákról, a mágikus képességekről. A konkrét kérdésünk így hangzott: Mit mond az Ön vallása a csodákról, mágikus képességekről, varázserőkről? Tényleg léteztek/léteznek? Mi a magyarázat rájuk?

A buddhista szemléletet ezúttal Cser Zoltán ismertette.

Sokszor mondjuk valamire, amit nem értünk, hogy; 'Mi a csoda, micsodával állunk szemben?'. A csoda egyfelől olyan jelenséget jelöl, mely a konvencionális tapasztalásunkon, megértésünkön túlmutat, mely felülírja a tudományos törvényeket, de a csoda szónak van egy másik jelentéstartama is, mégpedig a csodálatra méltó, csodálatos, tehát a követendő, példaértékű, varázslatos, szép. A buddhizmusban a legtöbb tényezőt három szinten értelmezik, ez azért van így, mert a tapasztaló, azaz az ember testből, érzelmi állapototokból és tudatállapotokból áll, valamint a tapasztalt jelenségek is hasonlóan formából, energiából és információból. De mielőtt megnéznénk, hogy hogy néz ki a 'csoda' a buddhizmus szerint, annyit mindenképpen meg kell említeni, hogy az, hogy mi csoda, az nagyban függ annak a szellemi szintjétől, megvalósításától, aki tapasztalja. Például magam is találkoztam olyan jógival, aki 17 éve nem alszik, az éjszakát ülve, meditációval tölti. Ugyan több, mint 70 éves, az arcán még sincsenek ráncok. Számunkra ez csoda, mert nem tudjuk megcsinálni, számára ez természetes, mert így él. Számára az a csoda, hogy a mi tudatunk minden éjjel megszakad, nem tudjuk, hogy milyen állapotban vagyunk, reggel talán még az álmainkra sem emlékezünk. Számunkra az a csoda, ha a bennünk lévő végtelen képesség valakiben megnyilvánul, egy olyan személy számára viszont, akiben pedig megnyilvánul, az a csoda, hogy a végtelen képességünk ellenére mégis hogy tudjuk életünket egy irodában egy képernyő előtt leélni. Röviden külsődleges csodának nevezik azon jelenségeket, amikor például két nap látható az égen, szivárvány a horizontion stb., melyek kívül nyilvánulnak meg valamely szertartás, beavatás vagy gyakorlat hatására, de múlandóak, és ugyan le lehet őket fényképezni, de hasznuk inkább annyiban áll, hogy aki tapasztalja őket, annak a felfogását nyitogatják (fizikai szint). Belső csodának nevezik például a Nagy Együttérzés megnyilvánulását az egyénben, amikor túllép az önös érdekein, és megtapasztalja a nyitottság és szeretet varázslatos állapotát (érzelmi szint). Végső csodának nevezik magát a megvilágosodást, amikor az átélő eléri a saját középpontját a tudata nemszületett, végtelen, mindentudó állapotát (tudat szintje).