Ki dönt életről és halálról

Szerző: 
Rába Géza

Elindult a Hir24.hu internetes portál különleges cikksorozata az Élet-Stílus rovatban, amely fontos, nehéz, olykor kényes vagy éppen fogós társadalmi és etikai kérdésekben a különféle világvallások képviselőit szólaltatja meg.

Ezen a héten egy várandós asszony és családja megrázó története kapcsán merült fel a következő kérdés:

Mi a véleménye arról, ha egy agyhalott, várandós asszonyt életben tartanak az orvosok a törvényekre hivatkozva, és teszik ezt az asszony akarata ellenére, aki úgy rendelkezett, hogy hasonló esetben ne bízzák gépekre? Az asszony férje is azt szeretné, ha hagynák a feleségét meghalni (azt nem tudni, hogy a magzat egészséges-e).

Buddhista szempontból minden kérdést több oldalról közelítünk meg, és ebben törekszünk az arányosságra. Itt egyik oldalról figyelnünk kell a tettekre és a következményeikre (karma), a másik oldalról a döntéseinkkel szerzett szabadságunkra. Ezek olyanok, mint az érme két oldala. Buddha útján egy gyermeki, a felelősséget vállalni nem képes állapotból jutunk el az önmagunkat meghaladó, folytonosságunkat megőrző döntésig.

Aki egy ilyen helyzetbe kerül, nagy kérdés, mennyire látott bele az életét mozgató okok és feltételek hálózatába. Mert csak így tudja vállalni a felelősséget. Ebben sohasem vagyunk egyedül. A születésünk is két ember közös döntése, még akkor is, ha ők ezt nem mindig így élik meg.

Buddha képes volt a feltételek rendszerét több dimenzióban és dinamikusan változó formában látni. Ezt a látásmódot adják tovább tanítványai. Mi, akik még nem tartunk itt, szinte biztosan hibázunk a döntéseinkkel. Erre készülünk fel, és örülünk annak, hogy van miből és van mit tanulnunk.

Az anya, a fogantatása pillanatától már egy új szándékot hordoz a szíve alatt, ennek ad otthont.

A gyermeknek nagyon sokáig a szülővel közösen kell tettei következményeiből tanulnia. Ha ennek nincs tudatában, ha erre nem tud figyelni, a következményeket együtt szenvedi el a szüleivel. Buddhista szempontból az agyhalál esetében a tudat még mindig ahhoz a testhez kötve él és dönt, csak nem tud kommunikálni.

Amikor ebbe a tanulási folyamatba úgy avatkozunk bele a fizikai oldalon, hogy a tudat jelenlétét figyelmen kívül hagyjuk, nagyon sokat tudunk ártani, és még nagyobb bonyodalmat okozunk azok életében, akiknek a tudatai, a szándékai ebben a helyzetben összefonódtak. Azt tehetjük, hogy a figyelmünkkel törekszünk az élet kibontakozása előtti akadályok elhárítására. Ha valaki meg akar születni, akkor az ő útját biztosítani.

Végh József
buddhista tanító

Ha érdekel, hogy mit válaszolt erre a kérdésre a többi felekezet képviselője, KATTINTS! >>